Göcző Nóra kineziológus (nem csak) szakmai blogja

Ez kell neked! Kineziológia mindenkinek

Ez az iskola? Két hónapja jár és már kimerült a gyerek

2018. november 06. - Göcző Nóra ... kinezma.hu ...

Mielőtt bárki is félreértene, szeretném leszögezni, hogy épp olyan kezdő vagyok a mai kisiskolás rendszer megismerésében, mint a hétéves gyermekem, aki két teljes hónapja hősiesen cipeli az iskolatáskáját. Azt a gerinckímélő, antiizzadásos, szupermodern mókusos tankönyvszállítót, amiben minden nap hazaküldik a keménykötéses olvasó könyvet (a legsúlyosabb darab az elsősök összes eszköze közül), mondván, hogy otthon is gyakoroljon olvasni a gyerek.

 school-1974369_640.jpg

Valójában ezt sem értem, és lelkiismeretesen bevallom, még egyszer sem nyitottuk ki az olvasókönyvet, mert meséskönyveket, újság szalagcímeket, utcanév táblákat olvasunk és – most leszek a legjobban utálva – csetelünk apával mobilon. Igen, csetelünk a hétévessel, aki számára még ördögtől való az ilyen, sőt a tévé is agypusztító, mégis nézheti. A négyéves kistestvérével együtt. Szerencsések azok a régiek, akiknek hasonló ifjonti éveiben még nem léteztek ezek a démonizált eszközök, így bizonyára régen minden gyerek kitűnő volt és az agresszió legapróbb csíráját sem vélhették felfedezni a jellemükben.

Abban viszont szerencsésnek mondhatom magam, hogy az elsős nagylányom könnyedén vette a kezdeti akadályokat. Szereti az iskolát és várja a következő napot, amikor ismét öt-hat órán át a padban ülhet, a délutáni napközit nem számolva. Viszont kimerült. Baromira kimerült.

Szeptemberben még az izgatottság és a lelkesedés fura egyvelege tört ki rajta, hirtelen magabiztosabb lett, nagyobb lett a szája. Az első hónap végére jöttek a fáradtság első tünetei. A suliból hazatérve zombiként rogyott le a kanapéra, erőt kellett gyűjtenie az esti pörgéshez. Utána azt vettem észre, hogy miközben ujjongva soroltam a másnapi órákat az órarendből, először csak csendben végighallgatta a listát, pár nap múlva morogni kezdett a matematika és a testnevelés szó hallatán, majd élénk fújolásban tört ki bármit mondtam, írás, olvasás, környezetismeret, technika, mindenre ugyanaz volt a válasz: Fúj.

Az őszi szünet előtti héten végképp kidőlt, 39 fokos lázzal köhécselt a paplan alatt. A tanárnőnek, ahogy ezt kell, e-mailben jeleztem, hogy a kis harcos most visszavonul pár napra. Mire azt a választ kaptam, hogy jobbulást kíván, de pénteken mindenképpen menjek be a portára. Kérdeztem, hogy minek, a következő héten őszi szünet lesz. Kiderült, hogy az iskolapaddal és a becsengetéssel még csak éppen barátkozó elsősök kapnak házi feladatot a szünetre is. Gondoltam jó, majd két temetőjárás között megcsináljuk azt a néhány sormintát, amit a portán átveszünk, de azért hangosan szóvá tettem, hogy szerintem a szünet pihenésre való, azért van a gyerek napi nyolc órát az iskolában, hogy a feladatokat ott oldja meg.

A portán azonban nem egy sormintás kockás lap várt rám a tanárnőtől, hanem egy lista a tankönyvi feladatokról, melyen összesen 11 oldalnyi feladat volt, továbbá házi feladatok az írásfüzetben és még öt-hat A4-es gyakorlólap betűkkel, számokkal. Sorminta nem is volt. Húha, gondoltam, ha számításba veszem, hogy a gyerek egyszerre legfeljebb 10 percig fog az asztalnál ülni és írogatni az m és az á betűket, vagy farkasszájakat rajzolni két darab egyjegyű szám közé, így is minden nap többször elő kell vennem a témát, hogy kész legyünk vele a kilencedik nap, vagyis az őszi szünet végére.

blond-1868815_640.jpg

Osztottam, szoroztam és döntöttem. Hogy mit csináltam? Azt, amit minden rendes szülő. Bevágtam a fiókba az egészet és napokig elő se vettük. Ha egy egész szünetnyi nem is, de legalább három-négy nyugis napja volt így a gyereknek. Majd, amikor már ő maga kérte, hogy gyakorolhasson, együtt elkezdtük megoldani a feladatokat. Így sem végeztünk mindennel, de megnyugtattam, hogy nem ezen fog múlni az érettségije. Javasoltam, hogy bátran menjünk kirándulni, ha inkább ahhoz van kedve. A vége az lett, hogy győzött benne a felelősségtudat és némán megoldotta az összes feladatot. Büszke vagyok rá, de egy kicsit tartok attól, mi vár még ránk ebben az iskolarendszerben.

A bejegyzés trackback címe:

https://napikinez.blog.hu/api/trackback/id/tr5714356925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

protézisesh 2018.11.07. 15:19:16

Pofon egyszeru. Az oviban volt delutani ALVÁS, a suliban meg nincsen. Ezert kimerult a gyereked (ahogy az enyemek
is azok voltak elsoben). Nem kell tulgondolni...

Szetiszfeksön 2018.11.08. 11:23:51

@protézisesh: Nem értek egyet veled. A délutáni alvást a legtöbb nagycsoportos óvodás már nem igényli. Egy elsőst annyi új impulzus ér, amiben könnyen kifáradhat.
Rengeteg a házi feladat kicsiknek nagyoknak egyaránt. Az én 14 évesem az őszi szünetre pl 60 db matekfeladatot kapott. Plusz olvassa el a kötelező olvasmányt és készüljön a szünet utáni héten megírandó történelem témazáró dolgozatra, ami kb 35 oldal a tankönyvben. Kicsit persze fizikázzon is mert az utolsó dolgozata nem lett fényes, ki kellene javítani. A 9 nap pikk-pakk elszaladt

Berelhetoreklamfelulet 2018.11.08. 15:04:49

Jobb ha már most megszokja mert később sem lesz jobb.
Bár akinek az ált isk sem megy, annak az egyetemtől aligha kell félnie :)