Göcző Nóra kineziológus (nem csak) szakmai blogja

Ez kell neked! Kineziológia mindenkinek

Jóban vagyunk, csak már nem beszélgetünk: a párkapcsolati némaság két legfőbb oka

2019. szeptember 16. - Göcző Nóra ... kinezma.hu ...

Az első randi végtelen kérdései, az udvarlás alatti hajnalig tartó beszélgetések, az órákig elhúzódó telefonhívások. Néha el sem hisszük, hogy ugyanazzal az emberrel éltük át mindezt, akivel ma legfeljebb a Milyen napod volt? Kérsz vacsorát? Jó éjszakát! kérdéskör mentén zajlik az életünk.

parkapcs.jpeg

Szakemberek szerint a párkapcsolaton belüli kommunikációs nehézségek egy tanult folyamat eredményei. Amit otthon láttunk, hallottunk (vagy pont, hogy nem hallottunk semmit) azt megismételjük a saját felnőtt kapcsolatunkban. Sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.

A kommunikáción kívül egyébként számos más szokást is átveszünk. Ha visszamennénk az időben 20-30 évet, meglepődnénk, mennyire hasonlóan isszuk a kávét, húzzuk fel a cipőnket vagy milyen reakciót vált ki belőlünk egy váratlan vendég érkezése vagy egy olyan egyszerű felismerés, hogy elfogyott a hűtőből a tejföl. A párkapcsolati némaság is egy tanult szokásunk, a lényege, hogy nem osztjuk meg párunkkal a napi eseményeket, a vágyainkat, az érdeklődésünket.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a házastársi vagy párkapcsolati némaság mögött nem húzódik meg harag, nincs köze bosszúhoz, hűtlenséghez. Ahogy egy amerikai pszichológus Terry Orbruch fogalmazott, a legforróbb leves is kihűlik idővel, ilyen a dolgok természete. Persze, ki szeretné egy tál leveshez hasonlítani az életét, mégis van ebben valami racionális.

Kutatások szerint a tanult viselkedésen túl a „kommunikációs késés” különbözősége a másik oka annak, ha elcsendesednek a párok. A kommunikációs késés lényegét egyszerű megérteni. Ha felteszünk valakinek egy kérdést, rendszerint mindig egy bizonyos idő eltelte után kezd el válaszolni. Egyeseknél ez néhány tized másodperc, másoknál akár hosszú másodpercek is eltelhetnek. Ha ez a kommunikációs késés nincs összhangban két ember esetében, akkor ösztönösen elkezdik kerülni egymást és a közös párbeszédes helyzeteket. Nem lesz rossz a kapcsolatuk, ugyanúgy elismerik egymás képességeit, de beszélgetni nem akarnak, ha nem muszáj. Munkahelyen, kisebb közösségekben erre bőven láthatunk példát.

A párkapcsolaton belüli némaság annak ellenére, hogy nem társul hozzá negatív érzelem, idővel elmagányosodáshoz vezet. Mivel társas lények vagyunk, nem elégszünk meg azzal, hogy fizikailag a közelünkben tudjuk a szeretteinket. Tudatosan észre kell venni, ha a párunktól meg nem kapott kommunikációt más módon próbáljuk begyűjteni. Ilyenkor esünk abba a hibába, hogy mindent kiposztolunk a facebookra és várjuk a kommenteket, felnőtt dolgokról kezdünk el beszélgetni az arra még nem érett gyermekünkkel, vagy a boltban vadidegeneknek mesélünk családi történeteket kéretlenül. Felmérések azt mutatják, hogy már napi tíz perc őszinte beszélgetéssel nagyszerűvé lehet tenni a közepessé hűlt kapcsolatot. Pár érdeklődő kérdéssel, a mindennapi mókuskerékből kiszakító kedves megnyilvánulással újra el lehet izzítani életünk egyik legfontosabb kapcsolatát.

X, Y, Z generációk? Hülyeség az egész, itt a bizonyíték

Tegye fel a kezét, aki hallott már a generációk olyasfajta meghatározásáról, mint X, Y, Z, sőt van már az Alfa is. Rendben, most az hagyja fent a kezét, aki azt is rá tudja vágni, hogy ő maga melyikbe tartozik. Ha maradtak még kezek a levegőben, akkor most az hagyja fent, aki azt is tudja, mi jellemző a saját generációjára. Egyre kevesebb kezet valószínűsítek a levegőben.

asszonyok.jpeg

Amerikában a tornádókat keresztnevekkel látják el, a nevek ABC-sorendben követik egymást. Egyik évben férfi, a másik évben női neveket kapnak a veszélyes viharok. Ennek célja, hogy egyszerűbb így beszélni a meteorológia jelenségekről visszamenőleg, mintha az adott időponthoz kötnénk az eseteket.

A generációs meghatározásoknál is valami ilyesmire törekedtek a mindent felcímkézni vágyó társadalmi kutatók. Ennek az lett a vége, hogy a horoszkóphoz hasonló besorolások alá vontak emberek milliárdjait. Elnézést kérek az asztrológia híveitől és azoktól, aki a csillagok állása alapján hozzák meg életük nagy döntéseit, de valljuk be, nem mindig ír igazat a Színes Rtv és a Nők Lapja horoszkóp rovata és ugyanez a helyzet a generációzással is.

Azt állítani, hogy az Z-k mindenhol ugyanazok, körülbelül akkora butaság, mint kijelenteni, hogy a kávé mindenhol a világon ugyanolyan – vallja Nemes Orsolya generációkutató a Generációs mítoszok című könyvében. Ha már a besorolásnál tartunk, én például, a születési évem szerint Magyarországon már Y vagyok, míg Oroszországban és Dél-Afrikában X-nek számítok.

Ha csak a hasonló korú ismerőseinket vesszük alapul, igen komoly különbségek mutatkoznak. A generációs kategóriák szerint  egyformán kellene használnunk az okostelefonokat, a világhálót, a tévé nézési szokásainknak is hasonlónak kellene lennie (én speciel nem nézek tévét). Továbbá a családalapításban is közeli nézőpontot kellene követnünk, de a sporthoz és az egészséges életmódhoz is egyformán kellene hozzáállnunk.

A gyermekeim 8 éven aluliak, miközben az egyik általános iskolás osztálytársam már nagymama. Van gimis barátnőm, aki okosotthonban lakik. Én használok laptopot, okos telefont, GPS-t és hasonlókat, de anno együtt érettségiztem egy olyan lánnyal, aki ma lovakat tenyészt egy tanyán és még felbélyegzett képeslapot küld a nyaralásról. És ez csak az én kis mikrokörnyezetem, nem beszéltem még az etióp, a kínai, vagy az észak-koreai kortársaimról. Nekik valószínűleg egészen más problémáik vannak, mint nekem.

Az egész kategorizálás az elmúlt másfél-két évtizedben lett divat. Remélhetőleg hamarosan el is felejtődik és előtérbe kerülnek a valódi generációs különbségek, amelyek ennél sokkal színesebb és részletesebb képet alkotnak rólunk. Addig is könnyű kifogásként használhatjuk a gyengeségeinkre. Vagy a munkáltatónk mondhatja azt, hogy az Y-okban nincs annyi kötelességtudat, mint az X-ekben. Holott csak az egyik még egyedülálló és világot látna, a másik pedig szeretné anyagi biztonságban tudni családtagjait.

Lehet, hogy egy évtizedben születtünk, de különböznek a fogyasztási szokásaink, a munkához való viszonyunk, a környezeti ideológiáink és még ezer más dolog, ugyanis EGYEDIEK VAGYUNK. Én is, te is és mindenki.

Ez az iskola? Két hónapja jár és már kimerült a gyerek

Mielőtt bárki is félreértene, szeretném leszögezni, hogy épp olyan kezdő vagyok a mai kisiskolás rendszer megismerésében, mint a hétéves gyermekem, aki két teljes hónapja hősiesen cipeli az iskolatáskáját. Azt a gerinckímélő, antiizzadásos, szupermodern mókusos tankönyvszállítót, amiben minden nap hazaküldik a keménykötéses olvasó könyvet (a legsúlyosabb darab az elsősök összes eszköze közül), mondván, hogy otthon is gyakoroljon olvasni a gyerek.

 school-1974369_640.jpg

Valójában ezt sem értem, és lelkiismeretesen bevallom, még egyszer sem nyitottuk ki az olvasókönyvet, mert meséskönyveket, újság szalagcímeket, utcanév táblákat olvasunk és – most leszek a legjobban utálva – csetelünk apával mobilon. Igen, csetelünk a hétévessel, aki számára még ördögtől való az ilyen, sőt a tévé is agypusztító, mégis nézheti. A négyéves kistestvérével együtt. Szerencsések azok a régiek, akiknek hasonló ifjonti éveiben még nem léteztek ezek a démonizált eszközök, így bizonyára régen minden gyerek kitűnő volt és az agresszió legapróbb csíráját sem vélhették felfedezni a jellemükben.

Abban viszont szerencsésnek mondhatom magam, hogy az elsős nagylányom könnyedén vette a kezdeti akadályokat. Szereti az iskolát és várja a következő napot, amikor ismét öt-hat órán át a padban ülhet, a délutáni napközit nem számolva. Viszont kimerült. Baromira kimerült.

Szeptemberben még az izgatottság és a lelkesedés fura egyvelege tört ki rajta, hirtelen magabiztosabb lett, nagyobb lett a szája. Az első hónap végére jöttek a fáradtság első tünetei. A suliból hazatérve zombiként rogyott le a kanapéra, erőt kellett gyűjtenie az esti pörgéshez. Utána azt vettem észre, hogy miközben ujjongva soroltam a másnapi órákat az órarendből, először csak csendben végighallgatta a listát, pár nap múlva morogni kezdett a matematika és a testnevelés szó hallatán, majd élénk fújolásban tört ki bármit mondtam, írás, olvasás, környezetismeret, technika, mindenre ugyanaz volt a válasz: Fúj.

Az őszi szünet előtti héten végképp kidőlt, 39 fokos lázzal köhécselt a paplan alatt. A tanárnőnek, ahogy ezt kell, e-mailben jeleztem, hogy a kis harcos most visszavonul pár napra. Mire azt a választ kaptam, hogy jobbulást kíván, de pénteken mindenképpen menjek be a portára. Kérdeztem, hogy minek, a következő héten őszi szünet lesz. Kiderült, hogy az iskolapaddal és a becsengetéssel még csak éppen barátkozó elsősök kapnak házi feladatot a szünetre is. Gondoltam jó, majd két temetőjárás között megcsináljuk azt a néhány sormintát, amit a portán átveszünk, de azért hangosan szóvá tettem, hogy szerintem a szünet pihenésre való, azért van a gyerek napi nyolc órát az iskolában, hogy a feladatokat ott oldja meg.

A portán azonban nem egy sormintás kockás lap várt rám a tanárnőtől, hanem egy lista a tankönyvi feladatokról, melyen összesen 11 oldalnyi feladat volt, továbbá házi feladatok az írásfüzetben és még öt-hat A4-es gyakorlólap betűkkel, számokkal. Sorminta nem is volt. Húha, gondoltam, ha számításba veszem, hogy a gyerek egyszerre legfeljebb 10 percig fog az asztalnál ülni és írogatni az m és az á betűket, vagy farkasszájakat rajzolni két darab egyjegyű szám közé, így is minden nap többször elő kell vennem a témát, hogy kész legyünk vele a kilencedik nap, vagyis az őszi szünet végére.

blond-1868815_640.jpg

Osztottam, szoroztam és döntöttem. Hogy mit csináltam? Azt, amit minden rendes szülő. Bevágtam a fiókba az egészet és napokig elő se vettük. Ha egy egész szünetnyi nem is, de legalább három-négy nyugis napja volt így a gyereknek. Majd, amikor már ő maga kérte, hogy gyakorolhasson, együtt elkezdtük megoldani a feladatokat. Így sem végeztünk mindennel, de megnyugtattam, hogy nem ezen fog múlni az érettségije. Javasoltam, hogy bátran menjünk kirándulni, ha inkább ahhoz van kedve. A vége az lett, hogy győzött benne a felelősségtudat és némán megoldotta az összes feladatot. Büszke vagyok rá, de egy kicsit tartok attól, mi vár még ránk ebben az iskolarendszerben.

Három ok, amiért szeretünk büntetni másokat

Legtöbbünkre igaz, hogy betartjuk a szabályokat, nem vétünk a törvény ellen, elkerüljük a szabálysértéseket. Általában. Mert, hogy bármilyen nehéz is bevallani, néha mindannyian követünk el szándékosan olyan cselekedeteket, melyekről tudjuk, hogy büntetés jár érte. A szankcionálás minden emberi társadalom fontos részét képezi, és évezredek óta meghatározza a társadalmi együttélést. Úgy is mondhatnánk, hogy a büntetés kritikus fontosságú minden közösség életében.

szabaly.jpeg

De honnan jön ez a késztetés? Miért büntetünk másokat? Akár abban az esetben is, ha nem velünk történik az eset. Hiszen, ha nekünk személy szerint semmilyen kárunk nem keletkezik abból, ha valaki rosszat cselekszik egy másik ember ellen, akkor végül is mi közünk van hozzá?

Alapvetően három oka van annak, ha szeretnénk megbüntetni valakit. Az első és legegyértelműbb ok, hogy valami rosszat követett el ellenünk. Ha úgy tetszik, bosszút állunk rajta. A második ok, hogy elejét vegyük a bűn megismétlésének. Tehát, ha Gáborka meghúzza Pannika haját az óvodában, akkor Pannika visszavág. De nem egyszerűen úgy, hogy meghúzza Gábor haját, hanem jól fejbe vágja a babájával. Lehetőleg olyan erővel, hogy Gáborka megértse, nem jó ötlet Panni haját meghúzni, mert baja lesz belőle. Ezért Gáborka többet nem húzza meg Panni haját, de lehet, hogy senki másét sem, mert tanult az esetből.

Van azonban olyan helyzet, amikor egy harmadik személy hajtja végre a büntetést. Lehet, hogy ez a harmadik személy nem is látta az esetet, ott sem volt, mégis ő az, aki igazságot tesz és elejét veszi a bűn megismétlésének. Kutatók szerint ez a „hármas szintű” büntetés fontosabb, mint az előző kettő. Ez tartja fenn ugyanis a szociális normákat. A harmadik fél belépésével a közösség többi tagja számára is egyértelművé válik, hogy bárki büntethető. Emiatt sokkal kevesebb bűncselekmény történik, mintha mindig csak a két érintett között játszódik le a folyamat.  

Az a késztetés, hogy beavatkozzunk és megállítsunk vagy megtoroljunk egy rossz cselekedetet, amihez amúgy semmi közünk, már nagyon fiatalon bennünk él. A Psychology Today egyik cikkében olvasható, hogy egészen kicsi, 19-23 hónapos korú gyermekeket vontak be egy bábszínházas kísérletbe, annak vizsgálatára, hogy a hármas szintű büntetés megfigyelhető-e már ebben a korban is. A bábjátékban az egyik báb ellopott egy labdát egy másik szereplőtől. Ezt követően a gyerekeknek lehetőségük volt becsatlakozni a játékba. Megjelent egy harmadik, egy felnőtt báb és a gyerekek dönthették el, hogy mit tegyen. A gyerekek a legtöbb esetben azt választották, hogy a felnőttet játszó báb büntesse meg azt, amelyik ellopta a labdát.

Minden kultúrában másként jelenik meg a hármas szintű büntetés. Az ereje viszont hatalmas, főleg, ha a nagy nyilvánosság előtt történik. Ilyen volt régen a botozás, az akasztás, a megkövezés...stb. Ezek a módszerek korántsem arról szólnak, hogy a sértett fél elégtételt vegyen vagy a bűnös megbűnhődjön. Egy sokkal távolabbra érő, pszichológiai hatás részei, amely - ha nem eltúlzott (!), akkor - a társadalmi szabályok és normák folyamatos erősítését szolgálják.

 

 

Szerző: Göcző Nóra kineziológus
kinezma.hu

 

Tavaszi megújulás kineziológiával!

viragosfelirat2.jpg

A fenti képen olvasható jelszó felhasználásával 1000 Ft kedvezmény jár minden tavaszi bejelentkezőnek. Az akció minden kineziológiai kezelésre vonatkozik, március, április, május hónapokban! Tavaszi megújulás a kineziológia eszközeivel!

További részletek a Kinezma Stúdió weboldalán >>>

Ne feledd, a jelszó: VIRÁG ;)

Sem introvertált, sem extrovertált? Mi vagyok akkor?

Szerző: Göcző Nóra kineziológus. A Te kineziológusod. Itt mindig megtalálsz: kinezma.hu

Állásinterjúkon, ismerkedések alkalmával gyakran szóba kerül a kérdés: introvertált vagy extrovertált vagy? Az emberek egy része erre azonnal rávágja a választ, sokan pontosan tudják(?) magukról, hogy melyik kategóriába tartoznak. Bevallom, én is szeretem a kineziológiai kezelések során az első alkalommal hozzám fordulókat megkérdezni, minek tartják magukat.

ambivertalt.jpg

Azok, akik introvertáltak, inkább befelé fordulnak, hallgatagok, szeretnek egyedül lenni, nehezen teremtenek kapcsolatot. Együttműködőek, de nem kezdeményeznek beszélgetést vagy közös programot. Társaságban megvárják, hogy valaki hozzájuk is szóljon, ilyenkor barátságosak, de távolságtartók maradnak. Általában figyelmesek a környezetükkel, gyorsan észreveszik, ha valakinek megváltozik a közérzete, tapintatosan kommunikálnak, a nyilvános szerepléstől rettegnek.

Ezzel szemben a valódi extrovertált alig várja, hogy szerepelhessen, intézkedhessen. Dominánsan és önbizalommal telve fordulnak mindenkihez, ugyanakkor szeretnek ellentmondani, vitás helyzetben nem mutatnak különösebb együttműködést. A vezető beosztású személyek túlnyomó része extrovertált, de mindig van néhány tanácsadójuk. Ennek oka, hogy probléma esetén elvárják a segítséget másoktól. Cserébe nekik is mindig akad megoldási javaslatuk mindenki más bajára. A kineziológia egyik személyiségtípust sem tartja hátrányosabbnak a másiknál, de figyelembe veszi a különbségeket.

attitud1.jpg

A fentieket felmérve elmondhatjuk, hogy viszonylag kevés tisztán introvertált vagy extrovertált ember van. Mik vagyunk hát, ha egyértelműen egyik személyiség típusba sem tudjuk sorolni magunkat? Elárulom, az emberek többsége ambivertált.

Tehát az adott élethelyzet és környezet határozza meg, hogy melyik kategória a kedvezőbb számukra és annak tulajdonságait veszik magunkra. Mindkét csoportnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Érzékenység kérdése csupán, hogy tudjuk, melyik kategória viselkedése lehet előnyös egy-egy szituációban. (A legjobb salesek egyébként mind ambivertáltak.)

***

Már az első pillanatban meglepően ellenszenvesnek/szimpatikusnak gondolsz valakit, pedig még meg sem szólalt? Ez a TEST-kód! Olvass az emberekben arcvonásaik alapján >>>

 

Szerző: Göcző Nóra kineziológus

Ezért jó, ha néha szagolgatjuk a párunk szennyesét

Furcsa kísérletbe kezdtek a British Columbia Egyetem kutatói a tavalyi évben. Női önkénteseket kerestek egy olyan kutatáshoz, ahol a hölgyeknek izzadt férfi atlétákat és pólókat kellett perceken át szagolgatniuk, miközben az egyetem neurobiológusai megfigyelték az agyi reakcióikat.

laundry-stock-today-160808-tease_8816217b49c15bf3fc07bbcd6558c2db.jpg

A kutatás azon a feltevésen alapult, hogy a párkapcsolatban élő nőkre stressz esetén nyugtatólag hat partnerük közelsége. Korábban a pszichológusok ezt azzal magyarázták, hogy a csecsemőkorban kialakult kötődés készteti a felnőtt hölgyeket arra, hogy a párjukhoz bújjanak vigasztalásért, ahogy tették ezt annak idején az édesanyjukkal. Most azonban kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó, a felfedezést a Neuroscient News magazin publikálta. Nem egyszerűen a testi kontaktus, a simogatás, az ölelés az, ami megnyugtatja ezeket a nőket, hanem egy tudatalatti folyamat, melyben fontos szerep jut a szaglásnak. (Korábban már írtam arról az egérkísérletről, amely bebizonyította, hogy a stressz „fertőző” lehet, de a párkapcsolatban élők tudattalanul is képesek lenyugtatni egymást.)

A kísérletben részt vevők agyában különböző feladatok elvégése után, stressz hatására magasabb kortizol szintet mértek, s ezt nyálmintával is megerősítették. Ezt követően férfi ruhadarabokat kellett szagolgatniuk, melyeket a tulajdonosuk 24 órán keresztül hordott és nem használhatott semmilyen dezodort. Majd újra megmérték a nők kortizol szintjét. Láss csodát, azok a nők, akik nem tudták, de a párjuk pólójába fúrhatták az orrukat, sokkal kevesebb stresszt mutattak a megismételt mérésen, mint azok, akik idegen férfiak atlétáját szagolgatták. Sőt, előfordult, hogy nem megnyugtatta, hanem ellenkezőleg, stresszelte őket az idegen illat.

A felmérés azt is kimutatta, hogy leginkább azon nők stressz-szintje csökkent, akik felismerték párjuk testszagát vagy információt kaptak arról, hogy a szerelmük szennyesét szagolgatják.

***

Már az első pillanatban meglepően ellenszenvesnek/szimpatikusnak gondolsz valakit, pedig még meg sem szólalt? Ez a TEST-kód! Olvass az emberekben arcvonásaik alapján >>>

Szerző: Göcző Nóra kineziológus

Bebizonyították: fertőző lehet a stressz

Megérzed a párod, gyermeked érzelmeit, amint hazaérve belép az ajtón? Az irodában ülve a munkatársad kap egy e-mailt vagy olvas valamit egy híroldalon, amitől dühös lesz és a közelében lévő kollégák is nyugtalanná válnak? Úgy tűnik, most megszületett erre is a magyarázat. Bár egyelőre csak egerekkel végzett kísérletek szolgáltatják a bizonyítékot.

 pexels-photo-313690.jpeg

Kineziológiai kezelések alkalmával sokan az önbizalomhiány egyik tünetének tartják, ha mások rossz hangulata a saját közérzetükre is rányomja a bélyegét. Úgy érzik, képtelenek megőrizni a belső egyensúlyukat. Jó hír, hogy ebben az esetben szó sincs önbizalomhiányról. Sokkal inkább érzékenységről, empátiáról

A stresszel járó agyi változások számos mentális betegséget, köztük szorongást, depressziót okozhatnak. A közelmúlt tanulmányai szerint a stressz és az érzelmek „fertőzőek” lehetnek – mondja Jaideep Bains agykutató. Hozzátéve, hogy az egyelőre nem bizonyított, hogy ezek az átvett érzelmek tartós következményekkel járnak-e a másik emberre nézve.

A stresszt képesek vagyunk átadni a közelünkben lévőknek, akár úgy is, hogy nem vesszük észre vagy nem szándékosan tesszük. Az ehhez kapcsolódó tanulmány eredményéről februárban számolt be a Calgari Egyetem egyik kutatócsoportja a Nature Neuroscience magazinban. 

Egy egerekkel végzett kísérlet bebizonyította, hogy egérpárok esetében, ha elválasztották egymástól a két egyedet, és egyiküket enyhe stressznek tették ki, visszatérve a párjukhoz, a másik egérben is kimutathatóvá váltak a stressz biológiai hatásai. A valóságban az történik ilyenkor, hogy a stresszen átesett állat kémiai anyagokat, „riasztó feromonokat” juttat a levegőbe, amit a másik azonnal érzékel, amikor üdvözlik egymást. Ennek hatására a másik egér agyában is olyan változások történnek, mintha átélte volna a stresszt, ami lehet félelem, szorongás is. (A kutatásról nekem Robert Merle Állati elmék című könyve jutott eszembe, bár ott delfinekkel kapcsolatos a történet.) 

A vizsgálat legnagyobb előnye az volt, hogy rávilágított a szociális kapcsolatok fontosságára. Azok az egerek ugyanis, amelyek párt alkottak, képesek voltak akár másodpercek alatt lenyugtatni a stresszt átélt párjukat. Különösen igaz volt ez abban az esetben, amikor a nőstény egeret stresszelték a kutatók, majd visszatérhetett a párjához. Feltűnő volt azonban, hogy a hím egereket sokkal nehezebben tudta megnyugtatni a nőstény, mint fordítva. 

***

Már az első pillanatban meglepően ellenszenvesnek/szimpatikusnak gondolsz valakit, pedig még meg sem szólalt? Ez a TEST-kód! Olvass az emberekben arcvonásaik alapján >>>

 

Szerző: Göcző Nóra kineziológus

Gyermekek a kineziológusnál

A gyermekek kineziológiai kezelése egyre szélesebb körben kezd elterjedni Magyarországon. A nyugat-európai országokban persze továbbra is jellemzőbb, hogy a bölcsődei, az óvodai és az iskolai nevelés részeként megjelenik a kineziológia. Ez a mozgáson alapuló, képesség- és személyiségfejlesztő módszer gyengéden, ugyanakkor szórakoztatva segíti a gyerekeket abban, hogy a testük és a belső énjük közötti természetes kapcsolatot fenntartsák, erősítsék.

A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a gyerekek reggelente vagy az tanórák elején elvégeznek egy pár perces gyakorlatot. Ebben stresszoldó légzéstechnikákat végeznek, egyszerű, mozgásos gyakorlattal összehangolják a bal-jobb agyfélteke működését, meridián pontokat masszíroznak, s mindezt játékosan, énekelve vagy mondókázva.  

A gyermekek természetüknél fogva képesek a ráhangolódásra. Az ébren töltött idejük nagy részében különböző szerepeket játszanak, behelyettesítik magukat mások élethelyzetébe. Ebből következik, hogy sajnos gyakran a negatív érzéseket, ki nem mondott félelmeket is magukra veszik. Akár úgy is, hogy mi felnőttek ezt észre sem vesszük. Amit látunk, az már csak a következménye az egyensúlytalanságnak. Feltűnik, hogy a gyerek nem tud este elaludni, bepisil éjszaka, nem játszik a barátaival, visszavonul vagy éppen ellenkezőleg, hisztis, kezelhetetlen lesz.

Miben segíthet a gyermekkineziológia?

  • Tanulási problémák (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia)
  • Beilleszkedési nehézségek
  • Hiperaktivitás
  • Problémák a jó szülő-gyermek kapcsolat kialakításában
  • Bepisilés
  • Étkezési gondok
  • Szorongás, önbizalomhiány
  • Indokolatlanul erős félelem a felnőttektől, más gyerekektől
  • Figyelemzavar
  • Viselkedészavar
  • Alvászavar/altatási nehézségek
  • Válsághelyzetek feldolgozása (válás, költözés, haláleset, baleset)

A gyermekkineziológia egyik fő feladat, hogy oldja a stresszt és a szorongást. Akinek van gyermeke, az jól tudja, hogy a kicsik soha nem azért hisztiznek, rosszalkodnak, mert szándékosan minket, felnőtteket akarnak bosszantani. Kifejező eszközeik, szókincsük még korántsem tökéletes, ezért folyamodnak olyan alternatív megoldáshoz, mint a verekedés, agresszió vagy ha épp olyan személyiségek, akkor hajlamosak nem enni, nem inni, nem beszélni, bepisilnek vagy folyton baleset éri őket.

A kineziológus nem orvos, nem diagnosztizál, tiszteletben tartja a kompetencia határokat, önbizalom és önismeret fejlesztő szakember, aki segít beállítani a természetes testi-mentális egyensúlyt. Az egyensúly megteremtése épp olyan fontos gyermekkorban, mint a felnőttek világában. A kicsik problémái is ugyanolyan súlyúak, mint a mi mindennapi bajaink, nem szabad félvállról vennünk ezeket, legyintenünk ezekre. Ez persze nem jelenti azt, hogy piedesztálra kellene emelnünk a következő generációt és kiskirály/királynőként behódolnunk az akaratuknak (erre sajnos bőven van példa a mai világban), de az adott életkorukra jellemző szükségleteiket mindig szem előtt kell tartanunk.

Szerző: Göcző Nóra kineziológus

kinezma.hu

 

 

Elválok! A hat leggyakoribb válóok manapság

Egy kliensem beszélt a minap a kineziológiai kezelésen arról, hogy közel negyven év házasság után hétfőn elvált. A volt férj persze már szerdán megkérte a kezét (két nappal a válás kimondása után!), de a hölgy szerint korai volt még ez a "lánykérés". Jót derültünk a helyzeten. Annak ellenére is, hogy tudtuk, az ember életének egyik legnehezebb szakasza lehet egy párkapcsolat lezárása.

divorce1.jpg

Tíz válásból hetet a feleségek kezdeményeznek. Mi vezet manapság oda, hogy tíz házasságra öt válóper jut? Ilyen sok lenne a megcsalás, az elhidegülés vagy egyszerűen csak a világsztárok teremtette divatról van szó? Természetesen minden válás egyedi, minden házasságban egyéni problémák és azok összesége okozza, hogy végül ki kell mondani: el akarok válni. Ám sokszor mégis ugyanaz az egy szó hangzik el a miértre...

Válások aránya a világban – mit ér a statisztika?

Társadalmi, vallási okai is vannak annak, ha egy területen belül meglepően alacsony a válások száma a házasságkötésekéhez képest. Tegyük fel, hogy adott egy falu Magyarországon, ahol 4000 ember él, de a munkalehetőségek hiánya miatt a fiatalok (tehát, akik képesek lennének házasságra lépni) fokozatosan elköltöznek a szomszédos nagyvárosba, ahol jobb a megélhetés. A faluban maradnak az ott letelepedett idősek és középkorúak. Előbbiek már csak ritkán, utóbbiak egyre inkább hajlandóak felbontani a házasságukat egy jobb kapcsolat reményében, így ebben a faluban nagyon magas lesz a válások száma a házasságkötésekéhez képest. Az elköltözött, majd megházasodó fiatalok miatt pedig a házasságkötések száma ugrik meg kimagaslóan a szomszédos városban. Emiatt legfeljebb egy teljes országot alapul véve kaphatunk reális képet a válások magyarországi arányáról. Ha az utóbbi éveket vesszük példának, akkor azt kell mondanunk, hogy hazánk javuló tendenciát mutat, de 2015-ben még mindig 45 válóper jutott 100 házasságkötésre (2010-benez az arány 67 volt).

Elköteleződés - mi is az?

Kutatások szerint a házasságot kötő fiatalok számára egészen mást jelent az elköteleződés szó, mint jelentett évtizedekkel ezelőtt. Mai értelemben egy nő számára elköteleződni annyit jelent, hogy jól érzi magát egy kapcsolatban, s szeretné azt házasságkötéssel is megerősíteni. Az „ódivatú” értelmezés szerint azonban az elköteleződés arról szól, hogy jól érzem magam a kapcsolatomban és hajlandó vagyok a jövőben bizonyos mértékű kompromisszumra, áldozathozatalra, toleranciagyakorlásra annak érdekében, hogy ez a kapcsolat megmaradjon.

Divat lett a válás?

Nehéz lenne letagadni, hogy a bulvárlapok egyik legkedveltebb témája a válás. Sokan úgy vélik, ha a celebek is lecserélik néhány évente a férjüket, ha más-más férfitól születik gyermeke egy világsztárnak, akkor ez a normális. Nézzük csak, kik váltak el az utóbbi időben? Angelina Jolie és Brad Pitt, Ben Affleck és Jennifer Garner, Naomi Watts és Liev Shrieber, Gwen Steffani és Gevin Rossdale, Anna Farris és Chris Patt és még hosszan sorolhatnánk. Természestesen mindegyik celebaszakítás mögött ugyanolyan nehézségek és szenvedések bújnak meg, mint két hétköznapi ember kapcsolatának alkonyán, de ezekről az okokról vajmi keveset tudunk. Csak azt látjuk, hogy a legboldogabb sztárpárok életében is megjelenik olykor a krízis és akár egy-két vagy hat gyermek mellett is a válást látják az egyetlen megoldásnak.

Válóok 1: a pénz

Mindenki meg tud nevezni az ismeretségi körében olyan nőt, aki szívesen elviseli párja furcsa viselkedését és szokásait, ha cserébe naphosszat vásárolgathat, luxus szállodákban lakhat, világkörüli utakon vehet részt, s emiatt boldogan lép házasságra a tehetős lánykérővel. A legtöbb ilyen nő számára azonban néhány év múlva betelik a pohár és talál magának egy újabb „pénzes zsákot”, ezért elválik és tovább lép. Ugyanakkor a pénz hiánya is lehet válóok. Egy megszokott egzisztencia, illetve annak hirtelen bekövetkező hiánya sok vitát gerjeszthet egy házasságban és sok nőt sarkall arra, hogy más mellett keresse a biztonságot.

Válóok 2: az önkifejeződés vágya

Ha megkérdeznénk idősebb női rokonainkat, hogy mit jelentett számukra feleségnek lenni, amikor házasságra léptek, egészen meglepő válaszokat kapnánk. Nagyszüleink idejében egy férjhez adott lány tisztában volt a háztartásvezetés alapjaival, tudott főzni, ismerte a kerti növényeket, amiket természetesen saját maga ültetett, jártas volt a haszonállatok gondozásában. Sok nőnek a gyermeknevelés, a ház körüli munka jelentette az egész napi elfoglaltságot, eszébe sem jutott GYES mellett dolgozni, új szakmát tanulni, netán vállalkozást indítani. Talán lehetősége sem lett volna rá, de ez most már másképp van. Sok nő számára a házasságban töltött évek alatt indul egy olyan önismereti kaland, mely során, ha falakba ütközik, korlátozva érzi magát a férje által (ez is sokszor kerül szóba kineziológiai kezeléseken), akkor a saját ambícióinak kiteljesedése miatt dönt a válás mellett. Ez talán az egyik legkevésbé kritizálható válóok manapság.

Válóok 3: változó személyiségek

Senki sem ígéri meg a másiknak az oltár előtt állva, hogy mindig ugyanaz az ember marad, akibe beleszerettek. Pálfordulások, megvilágosodások vagy bárminek is nevezzük, igenis léteznek. Pszichológusok szeretnek ennek nevet is adni, például életközépi krízis vagy későbbi életkorban a kapuzárási pánik. Néha nehéz ezt tolerálni, s ha már elviselhetetlen méreteket ölt a változás, akkor a kesergés helyett talán valóban jobb elbúcsúzni a másiktól.

divorce.jpg

Válóok 4: a gyerek

Kevesen merik bevallani, hogy életük azért ment tönkre, mert jött egy harmadik személy, aki alapjaiban felborított az addigi harmonikus holtomiglan, holtodiglan kapcsolatot. Egy gyermek születése egyik napról a másikra apát és anyát csinál a férfiból és a nőből. Ezen a metamorfózison átesni komoly feladat, s nem mindenki számára örömteli. A féltékenység, a megváltozott életritmus, a testi és lelki változások, az intimitás csökkenése, a kimerültség igazi erőpróbái egy kapcsolatnak. Ám, ha ezen sikerül átlendülni, azzal megoldottuk az egyik legnehezebb feladatot az életben. Ha nem, akkor marad a válás.

Válóok 5: megcsalás

A statisztikák szerint minden második válás oka a hűtlenség. A legtöbb esetben ártatlannak tűnő barátságok csapnak át intimitásba. Sok nő a családon vagy a baráti körön belül kezd el kacérkodni – általában alig észrevehetően – egy másik férfival, s ha a másik oldalról sincsenek erkölcsi aggályok, akkor annak házasságtörés a vége. Párterapeuták számára eddig eredményes terepnek bizonyul az ilyen házassági konfliktusok megoldása, de sokan nem jutnak el addig, mert nem kívánnak külső segítséget igénybe venni és inkább elválnak.

Válóok 6: elhidegülés

Felmérések szerint a nő a stressz miatt, a férfi a szex miatt válik. Ha alaposabban szemügyre vesszük a problémát, akkor világosan látszik, hogy a kettő ugyanaz. A stresszes életet élő nő, ha a kapcsolatában sem találja meg a nyugalmat és a harmóniát, akkor nem vágyik különösebbe a szexre. Csupán a rossz szexuális élet miatt elválni nevetségesnek tűnhet, mégis megtörténik. Hosszútávon komoly terhet jelent egy kapcsolatban az intimitás hiánya. S bár nem feltétlenül, de közvetett módon emiatt történik meg, hogy az egyik fél egy harmadik személy ágyában keres (és talál) kielégülést.

És végül a legfrissebb statisztika: a brit Grant Thornton nevű cég 2003 óta folyamatosan készíti a válási statisztikákat. Felméréseik alapján tavaly a legtöbben azért adták be a válókeresetet, mert úgy érezték, kiszerettek házastársukból. A második leggyakoribb ok a hűtlenség volt, a harmadik pedig a másik fél nem tolerálható viselkedése. 

 

 Szerző: Göcző Nóra kineziológus
kinezma.hu/