Senki sem szereti az elutasítást. Még akkor sem, ha megvan bennünk a bölcsesség, hogy belássuk, ez is egy lehetőség a fejlődésre. Ám különbség van aközött, hogy valaki nem szereti az elutasítást és aközött, hogy teljesen összetörve érzi magát egy negatív reakciótól. Utóbbiak életét komolyan megnehezíti, hogy szinte képtelenek túllépni az elszenvedett sérelmeiken.

Szakértők szerint sokan ambivalens módon reagálnak az elutasításra. Vannak, akik kitartóak és erősek a munkahelyükön akkor is, ha naponta kell nemleges válaszokkal szembesülniük. Ugyanakkor a magánéletükben súlyos kudarcként élik meg a legkisebb visszautasítást is.

Mások épp ellenkezőleg: érzelmileg erősek és stabilak a magánéletükben, de rendszeresen megbénítja őket a félelem egy munkahelyi tárgyaláson. Ilyenkor azt érzik, alkalmatlanok, és képtelenek elfogadni, ha nem úgy történnek az események, ahogy elképzelték.

Egyes szakmákban elengedhetetlenül fontos, hogy az ember képes legyen elviselni az elutasítást. Ilyen a vállalkozói lét, az ingatlanos, a biztosítási szakma, de a művészek élete sem egyszerűbb ebből a szempontból. Ők is kénytelenek megbirkózni a visszautasítással, ha szeretnének hosszútávon sikereket elérni. Azok, akiket sikeres emberként említ a közvélemény, több visszautasításon estek át karrierjük során, mint amennyit a legtöbben elviselnének. 

6 jel, hogy nem jól reagálsz az elutasításra

Túlreagálod a helyzetet: Ez jellemző azokra, akik gyomorgörccsel mennek be a főnökükhöz, amikor hívatja őket. Attól tartanak, hogy valamit rosszul csináltak. Túlreagálásra utal az is, amikor a legapróbb elutasítás esetén patáliát rendez valaki. Főként, ha a veszekedésnek nincsenek előzményei.

Képtelen vagy előre lépni: Sokak számára lehetetlenség egy pontnál előrébb jutni a magánéletben vagy a szakmai karrierben. Megrekednek egy szinten és nem látják a következő lépcsőfokot. Ismerős? Ilyen esetben érdemes átgondolni, hogy mi állhat a háttérben. Ha csupán az, hogy nem mersz új dolgokat kipróbálni, szélesíteni a kapcsolati hálódat, mert félsz attól, hogy mit fognak gondolni mások, akkor tipikusan elutasításra érzékeny vagy.

Elfojtott vagy váratlanul tör ki a haragod: Amikor valaki fél az elutasítástól, akkor haraggal is képes reagálni, ha megfeneklenek a tervei. A düh nagyobb erővel képes hatni, mint a félelem. Ráadásul legalább egy, de általában több másik személyre is hatással van. Sok munkahelyen előfordul, hogy két kolléga erős haragot táplál egymás iránt. Ilyen esetben elképzelhető, hogy félelem húzódik meg a háttérben. Ennek oka lehet egy korábbi elutasítás, amelynek hatása haragban összpontosul, akár tudat alatt is.

Állandóan védekezel: Az elutasítástól rettegő ember tipikus reakciója, hogy méltatlannak érzi magát a legtöbb élethelyzetben. Az ilyen egyén szorong, és szinte folyamatosan védekezik. Leginkább szavakkal, bár sokszor inkább elhúzódik a társaság elől, hogy a lehetőségét is elkerülje a vélt vagy való elutasításnak.

„Engem ez nem zavar” hozzáállás: Vannak, akik úgy tűnik, egyáltalán nem törődnek azzal, amit mások gondolnak. Ez sokszor csak a megtévesztés része. Így próbálják meg elaltatni magukban a fájdalmat. Hosszú távon azonban a felszínre tör, depresszió vagy krónikus szorongás formájában.

Régóta szingli vagy agglegény vagy: Az önellátó emberek általában érzékenyebbek az ítéletekre is, mint amilyennek elsőre tűnik. Felmérések szerint sok egyedülálló nő és férfi kifelé azt mutatja, hogy nincs szüksége párkapcsolatra, valójában azonban fél az elutasítástól. Leginkább azért, mert már legalább egyszer leesett arról a bizonyos lóról, megütötte magát és köszöni szépen, nem szeretne ismét nyeregbe ülni.

Van megoldás

Azok számára, akik magukra ismernek a fenti felsorolásában, érdemes önvizsgálatot tartani – javasolja Leslie Becker-Phelps. A szakember A vonzalom pszichológiája című könyvében azt írja, ha visszagondolunk, mi volt az utolsó alkalom, amikor elutasították egy kérésünket vagy ajánlatunkat és megnézzük, hogyan reagáltunk az adott helyzetben, máris közelebb kerülünk önmagunk megértéséhez és elfogadásához.

Az elutasítás iránti érzékenység egy természetes emberi tulajdonság.

Ez a jellemvonás akkor válik kórossá, ha emiatt beszűkülnek a lehetőségeink és a kapcsolati hálónk. A problémán csak akkor lehet túllépni, ha rendszeresen és tudatosan, felkészítve magunkat, hagyjuk, hogy olyan élethelyzetbe kerüljünk, ahol nagy eséllyel visszautasítást fogunk kapni.

A legtöbb ilyen szituációban az is kiderülhet, hogy alaptalan volt a félelem.