A macskák köztudottan jó hatással vannak a gazdáik egészségére. Csökkentik a stresszt, kedvezően hatnak a vérnyomásra és a 26 Hz-es dorombolásuknak köszönhetően gyorsabban gyógyulnak a törött csontok. Emellett azok a gyerekek, akik macska társaságába nőnek fel, magasabb fokú szociális készségekkel rendelkeznek. De hogyan bánunk mi ezekkel a kis doromológépekkel és vajon helyes-e, amit eddig gondoltunk a macskatartásról?

Szobacicák, kerti vadmacskák és úgy általában a házi macskák gazdáját tesztelték az angliai Exeteri Egyetem kutatói. Vizsgálatukból kiderült, hogy a macskások öt jellegzetes csoportra oszthatók, attól függően, mit gondolnak az állattartás szempontjából ideálisnak vagy éppen elítélendőnek.

A különböző kategóriák tagjai gyakran keverednek heves vitákba, hogy védjék saját igazukat. Kinek van igaza? A macska se tudja.

Kinti vagy benti

Egy biztos, a szőrös (vagy épp kopasz) kis házi macskák vadászatra és a barangolásra való hajlama már néhány hetes korban megmutatkozik. A „kinti” macskák rendszeresen kielégítik vadállati ösztöneiket és gyakran éhségérzet nélkül vadásszák le a kisebb madarakat, gyíkokat, rovarokat, rágcsálókat, ezzel nem csak hasznot, hanem kárt is okozva a közvetlen környezetükben.  

Ezzel szemben a „benti” macskák játékos vadászhajlamukat legtöbbször a függönyön, szobanövényeken, bútorokon vezetik le, ha nem játszik velük eleget a gazdájuk és nem éri őket elég inger.  

Egyes tulajdonosok tisztában vannak a macska természetes ösztöneivel, és lehetővé teszik számukra a szabadban való bóklászást és vadászatot. Mások inkább felügyelet alatt, a négy fal között tartják öntörvényű barátaikat. Attól függően, hogy ebben a spektrumban hol helyezkedik el a macskatulajdonos, lehet lelkiismeretes gazdi vagy elszánt szabadságvédő. 

Ötféle gazdi létezik 

Az Egyesült Királyságban, ahol jelenleg is folyik a vizsgálat, becslések szerint 10 millió házi macska él. A nagy macskaállomány kockázatot jelent szinte minden kisebb állat számára. A legélesebb vita a macskások és a madárvédők között zajlik - mondja Sarah Crowley, az Exeter Földrajzi és Környezettudományi Központjában antrozoológusa. Crowley és kollégái szerint öt jellegzetes kategóriába sorolhatók a macskagazdik: 

• Az aggódók, akik csakis a macskák biztonságára összpontosítanak és a kizárólagos benti tartás hívei
• A toleráns gyámok, akik úgy vélik, hogy a cicáknak szükségük van a szabadban való tartózkodásra, de próbálják megakadályozni állataikat a vadászatban, például macskakifutók építésével
• A szabadságvédők, akik határozottan kiemelik a macskák függetlenségét és ellenzik a viselkedés bárminemű korlátozását, ők a kinti-benti tartás szószólói
• A megengedő gazdik, akik úgy érzik, hogy egy-két vadászat még belefér
• A szabadelvű gazdik, akik bármit elnéznek jószágaiknak és nagyrészt nincsenek is tisztában azzal, hogy emiatt milyen nagyszámú, szabadban élő állat pusztul el   

Nem minden házi macska vadászik 

Akinek volt már egynél több macskája, jól tudja, hogy nem minden állat vadászik vagy barangol egyformán. Vannak házi kedvencek, amelyek nem veszik a fáradságot a mozgásra, annak ellenére sem, hogy a szabadban tartózkodnak. Míg más macskák mindenre ugranak, ami mozog. A különbség még nagyobb egy városi macska és egy vidéki vagy tanyán élő macska esetében, szokásaikat pedig általában tovább örökítik. 

Nem titok, hogy a szabadba engedett macskák nem csak a madarakat és a rágcsálókat ölhetik meg, emberi felügyelet nélkül ők maguk is veszélyben vannak. A kertekben, utcákon barangoló macskák sokszor közlekedési balesetek vagy különböző betegségek áldozatává válnak.  

Mi a helyes megoldás?  

A vérbeli állatvédő a macskája elégedettsége mellett a többi állat biztonságát is szem előtt tartja. Az egyetem munkatársai kiemelték, hogy a kutatás célja nem az, hogy igazságot tegyen a különböző vélemények között. Sokkal fontosabb, hogy felhívja a macskatartók figyelmét a szabadban élő állatokkal kapcsolatos felelősségre.

forrás: CNN / képek: pexels.com