2019. sze 16.

Jóban vagyunk, csak már nem beszélgetünk: a párkapcsolati némaság két legfőbb oka

írta: Göcző Nóra blogger
Jóban vagyunk, csak már nem beszélgetünk: a párkapcsolati némaság két legfőbb oka

Az első randi végtelen kérdései, az udvarlás alatti hajnalig tartó beszélgetések, az órákig elhúzódó telefonhívások. Néha el sem hisszük, hogy ugyanazzal az emberrel éltük át mindezt, akivel ma legfeljebb a Milyen napod volt? Kérsz vacsorát? Jó éjszakát! kérdéskör mentén zajlik az életünk.

parkapcs.jpeg

Szakemberek szerint a párkapcsolaton belüli kommunikációs nehézségek egy tanult folyamat eredményei. Amit otthon láttunk, hallottunk (vagy pont, hogy nem hallottunk semmit) azt megismételjük a saját felnőtt kapcsolatunkban. Sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.

A kommunikáción kívül egyébként számos más szokást is átveszünk. Ha visszamennénk az időben 20-30 évet, meglepődnénk, mennyire hasonlóan isszuk a kávét, húzzuk fel a cipőnket vagy milyen reakciót vált ki belőlünk egy váratlan vendég érkezése vagy egy olyan egyszerű felismerés, hogy elfogyott a hűtőből a tejföl. A párkapcsolati némaság is egy tanult szokásunk, a lényege, hogy nem osztjuk meg párunkkal a napi eseményeket, a vágyainkat, az érdeklődésünket.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a házastársi vagy párkapcsolati némaság mögött nem húzódik meg harag, nincs köze bosszúhoz, hűtlenséghez. Ahogy egy amerikai pszichológus Terry Orbruch fogalmazott, a legforróbb leves is kihűlik idővel, ilyen a dolgok természete. Persze, ki szeretné egy tál leveshez hasonlítani az életét, mégis van ebben valami racionális.

Kutatások szerint a tanult viselkedésen túl a „kommunikációs késés” különbözősége a másik oka annak, ha elcsendesednek a párok. A kommunikációs késés lényegét egyszerű megérteni. Ha felteszünk valakinek egy kérdést, rendszerint mindig egy bizonyos idő eltelte után kezd el válaszolni. Egyeseknél ez néhány tized másodperc, másoknál akár hosszú másodpercek is eltelhetnek. Ha ez a kommunikációs késés nincs összhangban két ember esetében, akkor ösztönösen elkezdik kerülni egymást és a közös párbeszédes helyzeteket. Nem lesz rossz a kapcsolatuk, ugyanúgy elismerik egymás képességeit, de beszélgetni nem akarnak, ha nem muszáj. Munkahelyen, kisebb közösségekben erre bőven láthatunk példát.

A párkapcsolaton belüli némaság annak ellenére, hogy nem társul hozzá negatív érzelem, idővel elmagányosodáshoz vezet. Mivel társas lények vagyunk, nem elégszünk meg azzal, hogy fizikailag a közelünkben tudjuk a szeretteinket. Tudatosan észre kell venni, ha a párunktól meg nem kapott kommunikációt más módon próbáljuk begyűjteni. Ilyenkor esünk abba a hibába, hogy mindent kiposztolunk a facebookra és várjuk a kommenteket, felnőtt dolgokról kezdünk el beszélgetni az arra még nem érett gyermekünkkel, vagy a boltban vadidegeneknek mesélünk családi történeteket kéretlenül. Felmérések azt mutatják, hogy már napi tíz perc őszinte beszélgetéssel nagyszerűvé lehet tenni a közepessé hűlt kapcsolatot. Pár érdeklődő kérdéssel, a mindennapi mókuskerékből kiszakító kedves megnyilvánulással újra el lehet izzítani életünk egyik legfontosabb kapcsolatát.

Szólj hozzá