2017. feb 21.

Az evészavarok első jelei serdülőkorban

írta: Göcző Nóra blogger
Az evészavarok első jelei serdülőkorban

A felnőttkori evészavaroknak csupán kis hányada kezdődik húszéves vagy annál későbbi életkorokban. A probléma gyökere valahol a pubertás idején indul és a megoldatlan tényezők miatt fajul el fiatal felnőtt korban, gyakran sajnos akár végzetesen.

Az anorexia nervosa és a bulimia is összekapcsolható a média és a mai információs világ szépségideáljával. Ám nem ez az egyetlen ok, ha úgy tetszik, a vékony testű modellek, az idealizált sztárok már csak az utolsó csepp a pohárban. Az evészavaroknak összetett okhálózata van és mind egyéni. Itt a személyiség, a szocializáció, a genetikai tényezők és a közvetlen családi környezet játssza a legfőbb szerepet. Bizonyítja ezt az is, hogy a betegség egyetlen szakaszában sem érzi azt a beteg, hogy teste szép és mindenki számára kívánatos lenne. Ha úgy tetszik, nem az a cél, hogy vonzó legyen mások számára. S ki kell emelnünk, hogy az evészavarok terén nem csak a nők érintettek, egyre több férfi esetében diagnosztizálható a betegség.

anorexia2.jpeg

Az első tünetek serdülőkorban

Viszonylag hamar, már akár az általános iskolás évek alatt is jelentkeznek azok a tünetek, melyek később anorexiához vezetnek. A gyermek étkezése rituális elemeket vesz föl. Minden falatot alaposan megvizsgál, az ízeket, a színeket, az illatokat elemzi, már már megdöbbentően hosszú ideig. Saját maga számára kiszabott büntetésként tekint az ételmegvonásra vagy csak jutalomként vesz magához ételt, nem pedig azért, mert ez alapvető emberi szükséglet. Testsúlyának csökkenését teljesítményként éli meg, sikerként könyveli el. Szülei megbízhatnak benne, korához képest komolyabb feladatokban is helyt áll, de hangulata depresszív. Röviden elmondhatjuk, hogy koravén felnőtt lélek, aki irtózik a benne kialakuló felnőttől, a gyermeki létbe vágyik vissza. 

A családi háttér fontossága

Általánosan jellemző, hogy a látszólag problémamentes családban anorexiássá váló fiatal felnőttek ugyanazzal a mentális környezettel találkoztak korábbi életéveik során. Az anya aggódó (néha túlaggódó), de saját kínos, negatív érzéseit a szőnyeg alá söpörte. Mindig kiegyensúlyozottnak, határozottnak és erősnek mutatta magát, ám valódi érzelmeit nem mutatta ki, és ami ennél is fontosabb: nem tanította meg erre gyermekét sem. Az ilyen családokban az apa általában a háttérből figyel, sokat dolgozik, netán külön él és érzelmileg nem igazán vesz részt a családi életben. Kiderült már az is, hogy az evészavar hátterében gyermeknevelési módszerek állnak, mint pl. az, hogy a síró gyermeknek megnyugtatásként valamilyen ételt adnak, többnyire édességet.

anorexia.jpg

Szeretet, élet, étel

Már egy kisbaba is pontosan tudja, hogy önállóságra való törekvéseit egyes helyzetekben hogyan érvényesítheti a legjobban. Az a gyermek, aki már önállóan is szeretne kanalazni, de édesanyja aggódik, hogy összekeni így a fél konyhát, visszafogja utasítani az ételt. Ha nem teheti meg, hogy önállóan kanalaz és ezáltal elismerjék, hogy milyen ügyes, akkor az anyát bünteti azzal, hogy nem eszik. A megtagadott étkezés öröme nagyobb, mint az éhségérzet. Ezen torz séma rögzülése felnőtt korban evészavarokhoz vezethet.

Összességében elmondhatjuk, hogy az evészavarok kialakulása egy olyan folyamat, amelyben több generáció tapasztalata is összekapcsolódik. Lehet, hogy már szüleink, nagyszüleink is azokkal a hitrendszeri blokkokkal voltak kénytelenek együtt élni, melyek végül a többedik generációnál alakulnak át beteges tünetekké. Az én felelőssége abban rejlik, hogy megállítja ezt a folyamatot, megoldást keressen a problémáira és nem adja tovább azokat az utódainak.

Forrás:
Bagdy Emőke: A személyiség titkai, Helikon Kiadó, 2014
Prizbay Tímea: Az evészavarok egyedi epidemológiai és pszichológiai vonatkozásai,
Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei

 

 

Szólj hozzá