Kineziológusi praxisomban nagyon sokan párkapcsolati problémák miatt jönnek el hozzám. Az életnek ezen területe gyakran összekapcsolódik a karrierrel, az önbizalommal, de még az egészséggel is. Ilyenkor hangsúlyozom, hogy nem vagyok életmód tanácsadó, sem párterapeuta. Viszont abban tudok és szeretnék is segíteni, hogy a hozzám fordulók egységben érezzék magukat, tisztában legyenek azzal, hogy milyen értékes és különleges személyiségek, akik megérdemlik, hogy boldogok legyenek egy társ oldalán és képesek arra is, hogy boldoggá tegyenek másokat.

1. Hol keressek?

A harmincas éveiben pár nélkül élők túlnyomó többsége a nap nagy részét a munkahelyén tölti. Sokszor ott marad akkor is, ha már lejárt a munkaidő, mondván, hogy otthon úgysem várja senki. A folyosókon és a büfében, ebédlőben persze nyitott szemmel jár, lesi a potenciális párkapcsolati lehetőségeket, ám csakhamar rájön, hogy mindig ugyanazok az arcok jönnek vele szemben. Ha munkaidő után benéz egy szórakozóhelyre, akkor jól meg kell választania a helyet. Ebben az életkorban számos egyedülállónak már komoly elvárai vannak, ha kapcsolatot szeretne. Sokan regisztrálnak különböző randi oldalakra is, ahol azonban hamar kiderülhet, hogy a párductestű bombanő egy kissé túlsúlyos, félénk és gyanakvó természetű irodista, aki az első találkozást azzal kezdi, hogy „Bocs, csak régi képem volt magamról.” Vagy a tündöklő mosolyú szállodatulajdonos titokban a volt felesége lakását adja ki turistáknak, mert épp munkanélküli és valamiből élni kell.

2. Örök második

Az is tény, hogy a harmincasok egy része már férjnél van vagy megnősült. Szerencsés esetben boldog házasságban él, gyermeket nevel. Néha azonban előfordul, hogy valami tönkre megy, a felek szétmennek, elválnak. Ilyenkor egy új élet kezdődik, új szerelmes kapcsolatokba bonyolódhat az ember, de közben felelősségteljes szülőnek is kell maradnia. Egy ilyen viszonyban bármilyen sűrű is az a bizonyos rózsaszín köd, az új társnak el kell fogadnia, hogy ő - a legjobb esetben is - a gyermek után mindig csak a második lehet. Pláne, ha elvált nőről van szó, akinek természetes, hogy a gyermeknevelés a legfontosabb dolog az életében. Tovább nehezíti a helyzetet, ha egy karrieristával vagy egy megrögzött sportolóval hozza össze a sors az embert, akinek az életében így már csak a dobogó legalsó fokán marad hely.

3. Hibás darabok maradtak csak a polcon?

Nehéz elismerni, de sajnos van abban valami, hogy aki a harmincas éveiben is egyedül van, annak léteznek olyan tulajdonságai, melyeket nehéz tolerálni. Ez lehet bármilyen személyes jellemvonás, furcsa szokás vagy viselkedés. Ha eddig ez megakadályozta a pártalálásban és mégsem változtatott rajta, akkor vélhetően már nem is fog. Sőt, idővel egyre több háklink lesz, könnyen érdektelenné válunk, besavanyodunk. Sokaknak hosszas unszolás kell, hogy egy közös programra igent mondjanak, de még akkor sem azért, mert kedvük van hozzá.

4. A szokás hatalma

Az egyedül eltöltött mindennapok rutinja egy olyan erős szokásrendszerré tud formálódni, amin nehéz változtatni. A komfortzóna határain a falak olyan magassá és erőssé válhatnak, amin sokan nem is próbálnak áttörni. Ha a cél a jó párkapcsolat, akkor ezen a falon néha muszáj egy kaput nyitni és kimerészkedni rajta, hogy lássuk, mik a lehetőségeink.

5. Túl magasra tett léc

Egzisztenciális okok is magyarázhatják, ha valaki a harmadik X után is egyedül él. Legtöbbször abból van a konfliktus, hogy: én már szereztem tíz diplomát, éjjel-nappal dolgoztam, így vezetővé avanzsáltam a munkahelyemen, jól keresek, nem iszom csak drága borokat, csak bőrkanapén tudok kényelmesen ülni és évente kétszer, de jobb ha négyszer valamely távoli tengerparton pihenem ki a munkahelyi stresszt. Aki nem így éli az életét, az ne gondolja, hogy közeledhet felém.