Tegye fel a kezét, aki hallott már a generációk olyasfajta meghatározásáról, mint X, Y, Z, sőt van már az Alfa is. Rendben, most az hagyja fent a kezét, aki azt is rá tudja vágni, hogy ő maga melyikbe tartozik. Ha maradtak még kezek a levegőben, akkor most az hagyja fent, aki azt is tudja, mi jellemző a saját generációjára. Egyre kevesebb kezet valószínűsítek a levegőben.

Amerikában a tornádókat keresztnevekkel látják el, a nevek ABC-sorendben követik egymást. Egyik évben férfi, a másik évben női neveket kapnak a veszélyes viharok. Ennek célja, hogy egyszerűbb így beszélni a meteorológia jelenségekről visszamenőleg, mintha az adott időponthoz kötnénk az eseteket.

A generációs meghatározásoknál is valami ilyesmire törekedtek a mindent felcímkézni vágyó társadalmi kutatók. Ennek az lett a vége, hogy a horoszkóphoz hasonló besorolások alá vontak emberek milliárdjait. Elnézést kérek az asztrológia híveitől és azoktól, aki a csillagok állása alapján hozzák meg életük nagy döntéseit, de valljuk be, nem mindig ír igazat a Színes Rtv és a Nők Lapja horoszkóp rovata és ugyanez a helyzet a generációzással is.

Azt állítani, hogy az Z-k mindenhol ugyanazok, körülbelül akkora butaság, mint kijelenteni, hogy a kávé mindenhol a világon ugyanolyan – vallja Nemes Orsolya generációkutató a Generációs mítoszok című könyvében. Ha már a besorolásnál tartunk, én például, a születési évem szerint Magyarországon már Y vagyok, míg Oroszországban és Dél-Afrikában X-nek számítok.

Ha csak a hasonló korú ismerőseinket vesszük alapul, igen komoly különbségek mutatkoznak. A generációs kategóriák szerint  egyformán kellene használnunk az okostelefonokat, a világhálót, a tévé nézési szokásainknak is hasonlónak kellene lennie (én speciel nem nézek tévét). Továbbá a családalapításban is közeli nézőpontot kellene követnünk, de a sporthoz és az egészséges életmódhoz is egyformán kellene hozzáállnunk.

A gyermekeim 8 éven aluliak, miközben az egyik általános iskolás osztálytársam már nagymama. Van gimis barátnőm, aki okosotthonban lakik. Én használok laptopot, okos telefont, GPS-t és hasonlókat, de anno együtt érettségiztem egy olyan lánnyal, aki ma lovakat tenyészt egy tanyán és még felbélyegzett képeslapot küld a nyaralásról. És ez csak az én kis mikrokörnyezetem, nem beszéltem még az etióp, a kínai, vagy az észak-koreai kortársaimról. Nekik valószínűleg egészen más problémáik vannak, mint nekem.

Az egész kategorizálás az elmúlt másfél-két évtizedben lett divat. Remélhetőleg hamarosan el is felejtődik és előtérbe kerülnek a valódi generációs különbségek, amelyek ennél sokkal színesebb és részletesebb képet alkotnak rólunk. Addig is könnyű kifogásként használhatjuk a gyengeségeinkre. Vagy a munkáltatónk mondhatja azt, hogy az Y-okban nincs annyi kötelességtudat, mint az X-ekben. Holott csak az egyik még egyedülálló és világot látna, a másik pedig szeretné anyagi biztonságban tudni családtagjait.

Lehet, hogy egy évtizedben születtünk, de különböznek a fogyasztási szokásaink, a munkához való viszonyunk, a környezeti ideológiáink és még ezer más dolog, ugyanis EGYEDIEK VAGYUNK. Én is, te is és mindenki.